Bevezető
Jelen összeállítás
elkészítése korántsem volt egyszerű feladat. Létrehozásához nagymennyiségű
ismeretre volt szükség és egyben ezek teljes elhagyására is. A tudásanyag
ugyanis azért fontos, hogy a szerző egy bizonyos keretrendszerbe helyezze
mondanivalóját, annak elhagyására pedig azért, hogy ki is mondja a lényegeset,
az azonnalit, az élőt, az ösztönöset, melyet csak akkor tud, ha elméjét nem
homályosítja el a fölösleges ismeret.
A
kötet úgy igyekszik vándorolni múlt és jelen időkeretei között, hogy közben
mégis időtlen marad. Ugyanis, ami nem időtlen, az maradandó lehet, de hasznos
nem feltétlen. Műfajilag esszéről, szútráról, fabuláról, novelláról,
szociográfiáról van jelen esetben szó, tartalmilag pedig minden esetben az élet
mozgatójaként jelenlévő, ám látszólag latens esszencia felkutatásáról, mely
évezredek óta az emberi kutatástörténet középpontjában áll, s mely olykor
önként mutatta meg magát, hogy nyilvánvalóvá váljon azok számára is, akik ennek
ellenére mégsem látták meg. A téma három szóban: eredet, kifejezés és szentség, valamivel több szóban pedig:
szemelvénygyűjteményt abból, amit a ma emberének tudnia illenék, de beszélni
róla nem divat. Ezen kívüli, bővebb eligazítást a tartalomjegyzék adhat.
Akinek
mégsem ez sejlik fel a sorok között, annak jusson eszébe az analógia: a mestert
az különbözteti meg a tanítványtól, hogy amikor
a tanítvány kérdést tesz fel a mesternek, akkor a mester nem csak az adott
kérdésre válaszol, hanem a témához kapcsolható összes kérdésre egyszerre
(függetlenül attól, hogy, a tanítvány ezt a vonatkozást nem feltétlen ismeri
fel) – ne feledjük: minden tanítás titkos, rejtett tanítás annak számára,
aki nem szándékozik azt megérteni.
