Előszó
Tisztelt
Olvasó!
Engedtessék meg,
hogy a könyv soraiból származó gondolati magvakkal nyissak és zárjak, melyek
kulcsokként (belépőként) szolgálhatnak a továbbiakhoz:
„A művészi lét elsősorban életforma,
gondolkodásmód, az első és legfontosabb művészet pedig az élet művészete.”
Korunk
világa érzi a bajt. Időnként kétségek között föltekint, kapaszkodót, vagy
önmagát keresve. Féli a jövőt, temeti a múltat. Jelene ízekre bomlott.
Szívünkben eleven erővel lüktet a kérdés, vajon miként lesz ebből kiút?
Minden
kornak és korszaknak megvan a maga embere, akiben él az a tiszta vágy, hogy az
igazat, a szépet és a jót éltesse. Szolgáljon. Szolgáljon jelenlétével,
tudásával, hitvallásával. Életét a Létezés szentsége hatja át. Nem féli a szót,
az eljövendőt. Magába öleli, s felkarolja a múlandót. Lelkében lelkes láng lobog.
Összeköti az eget a földdel, belső lényegi magjában összpontosul a Mindenség. Ő és a teremtő
forrás egyé lényegülnek. Megmozdulásait a csend és az áradás örök ritmusa hatja
át.
Szeretettel
ajánlom mindazon Olvasóknak Szinay Balázs Az
élet szertartása című, legújabb könyvét, akik elmélyülésre és egyben
kikapcsolódásra vágynak. A fejezetek rendszerbe állva, támpontként szolgálnak.
Kimondják az igazat, megláttatják a hamisat. Szemléltetnek, a rejtezőt életre
hívják. Átemelnek, kapukat nyithatnak egy-egy újabb tudati mezőbe. Bennünk,
olvasókban kérdéseket indítanak, figyelemre, megértésre ösztönöznek. Új
jelentésrétegeket tárhatunk fel a könyv sorai közt tett utazásunk során. Az
elmélyült csend belső, élettel teli világot nyit, s mi vele áradunk.
Betekintésünk során párbeszédet folytatunk magunkkal, az írói lélekkel, a
megfoghatóval, s a megfoghatatlannal. A gondolatokkal együtt szárnyalunk és
velük a mélybe is tekintünk. Hagyatkozunk. Hagyjuk, hogy szívünk, lelkünk
magába fogadja az üzenetet. Amikor pedig a kapcsolat igazán létrejön az író
személye és az általa hírül hozott mondandó, valamint, az azt befogadni vágyó olvasó
között, ott megtörténik a varázs, maga a megérintés. Öröm tölt el bennünket.
Köszönettel
tartozom, hogy e könyvben összegyűjtött írásokat megismerhettem, a benne rejlő
kulcsokat magaménak tudhatom.
Nyíljunk
meg bátran az írói mozdulat eme kincseket és felismeréseket hozó sorai előtt!
„Érdeklődve, nyitott szemmel és szívvel
bejárni egymás lélekvilágába ez a kulcs! Megélni az egyénit és a közöset, majd
végül összefűzni őket…” – ahogy, a könyv is írja.
Szeretettel
kívánok mindannyiunknak tartalmas időtöltést és jó olvasást!
Dr. Götli Kinga Réka
Zalaegerszeg, 2011. január 20.
***
Bevezető
Jelen összeállítás
elkészítése korántsem volt egyszerű feladat. Létrehozásához nagymennyiségű
ismeretre volt szükség és egyben ezek teljes elhagyására is. A tudásanyag
ugyanis azért fontos, hogy a szerző egy bizonyos keretrendszerbe helyezze
mondanivalóját, annak elhagyására pedig azért, hogy ki is mondja a lényegeset,
az azonnalit, az élőt, az ösztönöset, melyet csak akkor tud, ha elméjét nem
homályosítja el a fölösleges ismeret.
A
kötet úgy igyekszik vándorolni múlt és jelen időkeretei között, hogy közben
mégis időtlen marad. Ugyanis, ami nem időtlen, az maradandó lehet, de hasznos
nem feltétlen. Műfajilag esszéről, szútráról, fabuláról, novelláról,
szociográfiáról van jelen esetben szó, tartalmilag pedig minden esetben az élet
mozgatójaként jelenlévő, ám látszólag latens esszencia felkutatásáról, mely
évezredek óta az emberi kutatástörténet középpontjában áll, s mely olykor
önként mutatta meg magát, hogy nyilvánvalóvá váljon azok számára is, akik ennek
ellenére mégsem látták meg. A téma három szóban: eredet, kifejezés és szentség, valamivel több szóban pedig:
szemelvénygyűjteményt abból, amit a ma emberének tudnia illenék, de beszélni
róla nem divat. Ezen kívüli, bővebb eligazítást a tartalomjegyzék adhat.
Akinek
mégsem ez sejlik fel a sorok között, annak jusson eszébe az analógia: a mestert
az különbözteti meg a tanítványtól, hogy amikor
a tanítvány kérdést tesz fel a mesternek, akkor a mester nem csak az adott
kérdésre válaszol, hanem a témához kapcsolható összes kérdésre egyszerre
(függetlenül attól, hogy, a tanítvány ezt a vonatkozást nem feltétlen ismeri
fel) – ne feledjük: minden tanítás titkos, rejtett tanítás annak számára,
aki nem szándékozik azt megérteni.
***
TARTALOM
Szentség, irodalom, história
● A tudás hatalom, viszont a nem tudás bölcsesség!
● A megalázott mesterek nyomában
● A férfias és nőies írás- és kifejezésmód
● Az idő
● Apológia* (gondolatok verseimről)
● Írás, Olvasó nélkül
● Boldog-boldogtalan irodalom (Röpirat a szerzőkhöz)
● Boldog-boldogtalan irodalom II. (Röpirat az olvasóhoz)
● A bölcsesség szeretete, avagy a tudományos és spirituális költészet
● Cselekvő szútra
Eksztázis
● Önátadás – „A te akaratod legyen meg és ne az enyém”
● Rásza – tánc az Istennel
Amiről Hamvas és Kaczvinszky nem szólt: A Magyar világossága
● Az ŐS: Magyar!
Amiről Hamvas és Kaczvinszky nem szólt: A Magyar világossága
● Az ŐS: Magyar!
A korhoz illő irodalom
● A hinduizmus vallásfilozófiai irodalma az időszámításunk előtti (és a mostani) időkben
Az élő világ népei
● Az időszámításunk előtti védikus és a modern társadalmi berendezkedés összehasonlítása
● Mesteri nációk
A tan meséje
● A veszteségekről és a fájdalmakról
Abszurd
● Gondolat exhumálók
● Az ihlet játékos elengedéséről
● Romeó és a fúria (avagy Rémusz, a rémes) - a hímek hagyományának krónikája
